A szitakészítés utolsó fázisa a kimosás, szárítás és a retusálás. Habár ezek viszonylag egyszerű folyamatok, még van néhány kulcsfontosságú tényező, amelyeknek megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy jó minőségű szitát állítson elő.

Szitakimosó kád

A szitákat egy erre alkalmas szitakimosó kádban kell előhívni, amely különbözik a szitatisztító kádtól. Ez megakadályozza a sablonok esetleges szennyeződését, amely a sablon rétegtelenítésekor használt vegyszerek miatt keletkezhet.

A szitakimosó kádat sárga biztonsági (UV mentes) lámpákkal megvilágított területre kell installálni, megakadályozva a sziták „homályosodását / túlcserződését” az előhívás alatt, ugyanakkor fel kell szerelni rá egy fehérfényű hátsó fényforrást, lehetővé téve a szita hatékony vizsgálatát az előhívás során / után.

Vízhőmérséklet és nyomás

A kimosáshoz használt vizet meg kell szűrni, így megakadályozva a vízellátásban lévő részecskék beágyazódását a puha emulziós felületbe. Az optimális vízhőmérséklet a sziták közvetlen előhívásához 15°C és 30°C között van, ha túl hideg, lelassítja a kimosást, ha túl meleg, akkor az emulzió megpuhulhat és feldagadhat.

A kimosási nyomásnak meglehetősen nagynak kell lennie (4–6 BAR), és a szórófejnek is megfelelőnek kell lennie. A cél a levilágítatlan (levilágítás során filmmel kitakart) emulzió gyors feloldása és leöblítése a sablon puhítása és károsítása nélkül. A manuális kimosásnál bevált gyakorlat először a rákel oldalt lemosni, és csak azután elvégezni a kimosás nagy részét a szita nyomat oldalán, mivel ott van a sablon valós nyomórésze / tömege.

Ha nagynyomású tisztítót szeretne használni a sablon előhívásához, akkor válasszon olyan szórófejet, amely egyenes vonalban mos, és győződjön meg róla, hogy legalább 0,5 méterre van a sablontól. Soha ne használja a nagynyomású tisztítót a rákel oldalon, mert így az emulziót lemoshatja a víznyomás a szitaszövetről.

A magas felbontású nyomatoknál használt kisméretű szita előhívásához sűrített levegős, gyorsított kimosást is lehet használni nagy hatékonysággal, mivel ez a módszer segít előhívni a finom részleteket a nagyon finom vonalak/sávok károsodásának minimális kockázata mellett.

Automatizált kimosás

Nagyméretű sziták feldolgozásához egy műhelyben, jelentős segítséget nyújthat egy automatizált kimosó rendszer. Ezek a „tornyos elrendezésű” előhívók mindkét oldalról kimossák a szitákat, és gyakran újra felhasználják az előhíváshoz használt vizet a kimosás első részéhez, így csökkentve a vízfogyasztást.

A szita kimosása során keletkező hibák

Emulzió kitörése – Ha a sablon kitörik a kimosás során, az gyakran a súlyos alulexponálás és / vagy a nem megfelelő szárítás (levilágítás előtt) jele. Lásd a Szitalevilágítás útmutatókat). A kitörést a túl magas vízhőmérséklet vagy a túl magas víznyomás is okozhatja.

Ha nagy rétegvastagságú (>100 mikron) szitát akar előhívni, kerülje el a sziták előáztatását, mivel ez megpuhítja az emulziót, ami letöréshez vezet a kimosás során. A legjobb eredményt a nyomóoldalon használt nagynyomású vízzel érheti el.

Habzás – Ez átlátszó, fényes maradványként jelenik meg a megszárított szita nyílt részein a rákel oldal nem teljes kimosása (ez lehet az alulexpozíció jele is) vagy az újra használt kimosó vízben előforduló emulzió-felhalmozódás miatt.

Száradás

A kimosás után a szitákat alaposan meg kell szárítani a nyomtatás előtt. A legjobb meleg levegőt használni (legfeljebb 45 °C) megfelelő légáramlás mellett a szita mindkét oldalán. A száradást a szita felszínén lévő felesleges víz nagy részének eltávolításával gyorsíthatjuk egy erre alkalmas száraz-nedves porszívóval, azonban ügyeljen arra, hogy az ne sértse meg a puha emulziós felszínt.

Nem jó gyakorlat a sablon újságpapírral történő szárítása, mivel papírrostok maradhatnak a sablon felszínén, amelyeket később nehezen lehet eltávolítani (főleg, ha alulexponált sablonok esetében).

A szitákat függőlegesen vagy vízszintesen lehet szárítani attól függően, hogy melyik a legkényelmesebb megoldás a gyártás során, azonban ajánlott egy erre alkalmas szitaszárítót használni a kimosás utáni szárításhoz. A száradás után bevált gyakorlat a szitákat 24 óráig állni hagyni a nyomtatás előtt, mivel azok folyamatosan keményednek, és ez tovább növeli a tartósságukat. Ez különösen előnyös lehet a fotopolimer emulziók használatánál.

Ellenőrzés és retusálás

Száradás után a sablont alaposan meg kell vizsgálni, ellenőrizni kell, hogy van-e rajta hiba, és ki kell retusálni azokat. Nagyméretű szitáknál egy közel függőleges átvilágító állvány sokkal praktikusabb, mint egy vízszintes vizsgálati asztal.

A vizsgálatot hátulról megvilágított átvilágító asztalnál / állványnál kell elvégezni, hogy a legapróbb hibát is észre lehessen venni. Használjon szitakitöltőt, mint például a Regular Filler, valamennyi oldószeralapú és UV-fényre száradó festékhez. Vízalapú festékeknél használjon érzékenyített emulziót, és ne felejtse el utólag újra világítani a szitát az emulzió kicserzéséhez. A nagy kiterjedésű nyitott részt ki lehet tölteni vagy egy régi bankkártyával simítólapátként vagy egy keskenyebb felhúzóvályúval. Töltse ki a kisméretű lyukakat egy retusáló ecsettel, de győződjön meg róla, hogy a felszín sima legyen a rétegzés / javítás után.

Utóvilágítás

Jelentős vita folyik az utóvilágítás előnyeiről. Száradás után fontos a szita UV-fénnyel való utóvilágítása, ha Dual Cure – érzékenyített emulzióval retusálta, azonban csekély hatása van vagy nincs is az egyszeres érzékenyítésű, sima diazós fotoemulziókra. A Dual Cure emulziók vízhatlanságát kissé javítani fogja. Az utóvilágítás hatása leginkább a tiszta fotopolimer emulziók esetében hatékony. Az utóvilágítás soha nem helyettesíti a megfelelő első levilágítást, és nem lesz hatása a jelentősen alulexponált sablonokra, hiszen alapvetően az emulzió ki se tud cserződni, ha ott sincs!

Ragasztószalag használata:

A legtöbb szitát a biztonság kedvéért, valamilyen mértékben szokás ragasztószalaggal védeni a nyomás során. A ragasztószalag kiválasztását a nyomás során használt festék (víz- vagy oldószerbázisú) határozza meg. Fontos elkerülni a vastag szalagok használatát, mert ez a nyomtathozdozóval érintkezhet vagy a rákel megfelelő szabad mozgását korlátozhatja. Ügyeljen rá, nehogy feszítse ki túlzottan a szalagot felhelyezéskor, mert az összehúzhatja a szitaszövetet, és az torzíthatja a nyomatképet. Több szita ragasztószalaggal való rögzítése drága és munkaigényes művelet, amely eleve elkerülhető a sablon megfelelő elkészítésével.

Összefoglalás:

A sablonkészítés folyamatának minden lépése fontos, és olyan változókat tartalmaz, amelyek hatással lehetnek a végső eredményre (nyomat). A sablonkészítés minden elemének alapvető megértése, valamint a hibakeresés módszeres megközelítése hosszú távon kifizetődő.

Itt beszerezhető