A film és a nyomat közötti nem megfelelő passzer olyan probléma, amely évek óra gondot okoz a szitanyomóknak. Sajnos számos olyan tényező van, amely a szitanyomtatás méretbeli pontosságára/reprodukciós képességére hatással lehet. A nyomatok esetén a passzerpontatlanságot gyakran számos tényező kombinációja okozza, megnehezítve ezzel a probléma gyökerének megtalálását.

A szita méretbeli pontossági hibáinak három fő oka van

Mechanikai – A szövet nyilvánvalóan rugalmas, ezért ha különbség van a szita feszességében a képalkotás és aközött, amikor nyomtattak rá, akkor különbség lesz a méretben is. Például egy vastag, többrétegű filmpozitív a szita deformálódását okozhatja az levilágításhoz szükséges vákuum használata során. Ez kinyújtja a szövetet a levilágítás során, amely visszazsugorodik, amint a vákuum megszűnik. Hasonló hatást lehet látni, ha a keretprofil miatt a szövet nem illeszkedik szorosan az levilágítóberendezés üvegére.

A váratlan szövetnyúlás akkor is előfordulhat, ha a vákuumlepel nagyon ragadós. Néhány esetben megnyújthatja a szövetet/nyomóformát, mivel vákuum alatt van. Ezt a problémát azonosítani lehet, és el is lehet hárítani azáltal, hogy egyszerűen egy fekete szövetet/kartont teszünk a szövet és a lepel közé, megszüntetve így mindenféle eltömődést. Habár ezek a hatások nagyon csekélyek, akár 0,5 mm (500 µm) torzulást is okozhatnak 1 méteres felületen.

Mechanikai torzulások a nyomtatási folyamat során is keletkezhetnek, tehát hacsak nem közvetlenül érintkező nyomtatás történik, a nyomtatási távolság (off-contact) a kép enyhe mértékű növekedését okozhatja. A „grafikai” képek legtöbbjénél ez nem vehető észre, amíg a nyomtatási távolság állandó marad a munka során használt minden szitánál.  Ahol azonban valóban szükséges a pontos méret és helyzet az „ipari” alkalmazásoknál, ott az alacsonyabb nyomtatási távolság és a nagyobb feszességű sziták ajánlottak.

A képtorzulások másik lehetséges oka a rákelnyomás és a festéktulajdonság együttese. Ha a rákel „ragad” a szitán a nyomás során vagy a festék viszkozitása jelentős ellenállást okoz, a szövet és a nyomóforma torzulhat a nyomás során.  A nyomdagép óvatos beállítása, valamint a festékviszkozitás és a reológia optimalizálása megoldja ezt a problémát.

Hőmérséklet – A hőmérsékleti különbségnek látványos hatása lehet az alumíniumkeret méretére, amely passzerproblémákhoz vezethet. Egy 1 x 1 méteres alumíniumkeret felrétegzése és szárítása 40 °C-on történik, ami után közvetlenül levilágítják. Ha ezután szobahőmérsékletre (20 °C) hagyják hűlni, és nyomtatnak a keret 500 µm-rel (0,5 mm) zsugorodik mindkét irányban. Mivel a képeket a magasabb hőmérsékleti méretnél „világítják le”, a szitán lévő kép 20 °C-on látványosan kisebb lesz. A megoldás erre a problémára egyszerű: az levilágítást és a nyomtatást a keret ugyanazon hőmérsékletén kell elvégezni. Kritikus fontosságú alkalmazások esetén ugyanazt a környezeti hőmérsékletet kell fenntartani a szitakészítő területen, illetve a nyomtatási területen, valamint a keretet hagyni kell visszahűlni szobahőmérsékletre mindkét száradási ciklus után.

Magát a filmpozitívot is ki lehet tenni hőmérsékleti hatásoknak, különösen ha a forró levilágító üvegen hagyják levilágítás előtt.  A méretbeli változás általában kisebb, mint a keret, azonban fontos tényezővé válhat kritikus alkalmazásoknál.

Nemcsak az alumíniumkereteket és a filmet érintik a hőmérsékleti változások, számos nyomathordozó változtatja a méretét melegítés során, ezért kritikus fontosságú, hogy a hőérzékeny nyomathordozók zsugorodás előtti állapotban legyenek a nyomást és a száradást megelőzően. Még az olyan „stabil” nyomathordozók is zsugorodnak, mint a poliészter, ha kellően magas hőmérsékletnek teszik ki őket.

Nedvesség – A legtöbb nyomathordozó magába szívja a vizet, némelyik többet, mint mások. Alapszabályként az fogalmazható meg, hogy minél több vizet szív fel a nyomathordozó, annál inkább tágulni fog. A papír tökéletes példa erre, mivel jelentősen változtatja méretét, ha nedvességet vesz fel vagy ad le, ezért van szükség papírok kondícionálására.

Összefoglalás:

A fentiekből látható, hogy a passzerproblémákat tipikusan a feszességben, hőmérsékletben vagy nedvességtartalomban lévő különbségek okozzák, vagy magának a szitának, illetve a nyomathordozónak köszönhetők. Különbség lehet a készleten lévő vagy a folyamat során két fázis közötti sziták esetén. Ezen hatások legtöbbje nagyon csekély, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy látványos különbséget okozzanak a passzerpontosságban.

Ha szitakészítési vagy passzerproblémával találkozik a nyomdában, az első, hogy lépjen egyet hátra, és tekintse át az egész folyamatot, keresse meg ezeket a különbségeket, módszeresen küszöbölje ki őket, vagy ellenőrizze a változókat minden egyes fázis során.