Download Print Friendly Version: Hungarian
Útmutató - a PLUS emulziós stencilek szárítása
Synopsis...
Az emulziós rétegek hatékony szárítása kulcsfontosságú a réteg megfelelő tartósságához. A jelen útmutató alapvető tanácsokat nyújt arra nézve, hogy miként lehet optimalizálni a PLUS emulziók szárítási folyamatát, elérve így a legjobb eredményt.
A szárítás fontossága:
Minden PLUS emulzió (főleg a Diazo érzékenyítővel ellátottak) teljes és alapos szárítást igényel a levilágítás előtt a legerősebb stencil eléréséhez. Ha az emulzió nem száradt meg megfelelően, a nyomóforma puha, sérülékeny lesz, és könnyen kitöredezhet a nyomtatás közben.
Ez egyszerűnek tűnhet, ugyanakkor az emulzió száradásának módja nagymértékben hathat a végső eredményre. Három, egyformán fontos fő tényezőt kell figyelembe venni: (I) a hőmérséklet, (II) a páratartalom és (III) a légmozgás.
Hőmérséklet: Elsőre jó ötletnek tűnhet magas hőmérsékletet használni az emulzióréteg minél gyorsabb szárításához, azonban a Diazo érzékenyítők érzékenyek a hőmérsékletre; minél magasabb hőmérsékletnek vannak kitéve, annál gyorsabban bomlanak le illetve lépnek reakcióba. A magas hőmérsékleten végzett szárítás első jele a lassú és nehézkes előhívás. Súlyos esetekben a nyomóformánk teljesen előhívhatatlanná válik, és egyáltalán nem fog kimosódni. Éppen ezért legfeljebb 35 °C-os szárítási hőmérséklet javasolt.
Fontos tipp: Mivel a hőmérséklet ennyire fontos, érdemes havonta ellenőrizni, hogy a szárítóban lévő hőmérséklet valóban annyi, mint amit a vezérlőpanel jelez. Ha a keret forró ahhoz, hogy kényelmesen megfogja, amikor kiveszi a szárítóból, akkor a hőmérséklet biztosan túl magas!
Páratartalom: Bizonyos szempontból a páratartalom még a hőmérsékletnél is fontosabb, mivel ez szabályozza azt a vízmennyiséget, amelyet a szárítóban lévő levegő kezelni tud. Nyáron néhány szitanyomógépnél, amely meleg, párás környezetben dolgozik, kitöredezik az emulzió a nyomtatás során, aminek közvetlen oka a nem megfelelő szitaszárítás. Ennek következtében a sablonokat újra kell gyártani, addig a nyomdagépek nem működnek, és a gyártási költségek is megemelkednek.
A hiba oka az, hogy a Diazo érzékenyítő inkább a szitában lévő vízzel és nem az emulzióban lévő polimerrel lép reakcióba, aminek következtében az emulzió csak részben keményedik meg, így a sablon puha és gyenge lesz.
A szárítás során törekedni kell a maximum 50%-os páratartalomra, hiszen minél alacsonyabb a páratartalom, annál több vizet képes felvenni a levegő, így a szita gyorsabban szárad. A digitális
hidrométer (lásd a fenti ábrán) segítségével meg tudja állapítani, hogy pontosan mekkora a környezet relatív páratartalma (RH).
Fontos tipp: Ha a szitákat párás környezetben, pl. meleg, párás vagy zárt szárítókamrában szárítják, ahol egyszerre több szita szárad, egy olcsóbb páramentesítő felszerelés jelentősen emelheti a száradás hatásfokát. Ezen készülékek kevesebb, mint 300 dollárba kerülnek, és nagymértékben képesek felgyorsítani a gyártást, valamint meggátolják a nyomdagépek nagy költségekkel járó üzemzavarait.
Légmozgás - A sablonok feletti folyamatos meleg, száraz légáramlat a leghatékonyabb szárítási módszer, mivel ezáltal a nedves levegő közvetlenül az emulzió mellé kerül. Azonban ha a levegő nagy mennyiségű porrészecskével szennyezett, akkor ugyan száraz, ám használhatatlan szitát kapunk eredményül! A szűrt levegő viszonylag lassú mozgása a legoptimálisabb megoldás.
A legjobb eredmény eléréséhez használjon meleg, száraz, szűrt levegőt, hogy a víz elpárologhasson az emulzióból.
Ajánlások:
Szárítószekrények- A speciális célra készített szárítószekrények a legjobb eszközök a sziták szárításához, mivel tökéletes környezetet hoznak létre a sziták hatékony és egyenletes szárításához.
A megfelelő szárítószekrény az alább tulajdonságokkal rendelkezik: (I) fénytől óvott, (II) a hőmérséklet termosztatikusan állítható, + 1 °C pontossággal, (III) képes viszonylag lassú légmozgást biztosítani, (IV) megszűri a levegőt, (V) kiszívja a nedves levegőt és beszívja a szárazat, (VI) a szitákat rákeloldallal felfele, vízszintesen lehet szárítani. A mellékelt képet köszönjük a Natgraph cégnek.
A PLUS emulziós szitákat mindig rákeloldallal felfele, vízszintesen kell szárítani, lehetővé téve, hogy az emulziós réteg a szita nyomóoldalára kerüljön. Amennyiben a szitát függőlegesen szárítják, előfordulhat, hogy az emulzió megfolyik, mielőtt elkezdene száradni, ami az emulzió látható „ráncosodását” okozhatja vagy a sablon nagyobb vastagságát (EOM) a keret aljának irányában.
Hogyan ellenőrizzük, hogy megszáradt-e az emulzió? A szita akkor van kész, ha a tapintása száraz és a felszíne nem ragadós. Még pontosabb módszer azonban az olyan nedvességmérő használata, amely 5% alatti pontossággal mér. Felhívjuk figyelmét, hogy néhány emulzió, mint pl. PLUS 8000, PLUS 8050 és PLUS TX, felszíne még megszáradt állapotban is enyhén tapad.
Egyéb figyelembe veendő tényezők: A száradási folyamat másik, gyakran figyelmen kívül hagyott szempontja, hogy a hőmérséklet hatással van a méretbeli pontosságra. Például egy 40 °C-on szárított 1 m X 1 m-es alumínium keret 440 mikronnal nagyobb lesz minden irányban, a 20 °C-os szobahőmérséklethez képest! Ez kiemeli annak szükségességét, hogy levilágítás előtt a szitákat mindig vissza kell hűteni szobahőmérsékletre. Mindig a nyomtatási hőmérséklettel megegyező hőmérsékleten világítsa a szitákat.
A nem levilágított sziták tárolása: Minden szitát „biztonságos” körülmények között kell tárolni a felhasználás előtt. A hőmérsékletnek 20 °C-nak vagy az alattinak kell lennie, a páratartalmat pedig alacsonyan kell tartani. A sziták UV-sugárzásra érzékenyek, tehát sötét vagy sárga fényű, biztonsági lámpával ellátott helyiségben kell tárolni őket. A legtöbb szita elkezd homályosodni (exponálódni) kevesebb mint 20 másodperc alatt, ha napfény éri őket, és az olyan egykomponensű emulziók, mint a PLUS MIDI vagy a PLUS AQUA kevesebb, mint 1 másodperc alatt homályosodnak el.
A levilágítatlan szitákat 20 °C-on, 50% relatív páratartalomnál is legfeljebb három hétig lehet tárolni. Ez az idő jelentősen csökken, ha nagyobb hőmérsékleten vagy magasabb relatív páratartalom mellett tárolják őket.
Összefoglalás:
A sablonhibák három leggyakoribb okának egyike a nem megfelelő szitaszárítás, ezt követi a nem megfelelő szövet-előkészítés és az alulexponálás, de mind közül a szárítási problémákat ismerik fel a legkevésbé. A szita megfelelő szárításának fontossága meglehetősen egyértelmű, ezzel hosszú távon jelentősen csökkenthetők a kiadások és a nyomtatás közbeni üzemzavarok száma egyaránt.
Itt beszerezhető
Download Print Friendly Version Hungarian